2013. december 22., vasárnap

Gina L.Maxwell - Elcsábítani Hamupipőkét

WARNING! A kritikám spoilert tartalmaz.

Szóval mindenekelőtt ha még nem vagy 18, akkor  ne olvasd el mert vannak benne obszcén jelenetek,a mik nem gyerekeknek lettek íródva. Illetve ez saját döntésed szóval te tudod.
 
Tartalom:
Az ismert MMA harcos Reid Andrews mérkőzése előtt néhány hónappal komolyan megsérül, így annak az esélye hogy visszaszerezze félnehézsúlyú bajnoki övét elúszni látszik .Ám az edzője (kit szinte már apjának tekint), elküldi gyógykezelésre, amiről kezdetben hallani sem akar, míg ki nem derül hogy orvosa Reid gyerekkori barátjának időközben felnőtt húga.
Lucie Miller a szétszórt, könyvmoly szintén segítségre szorul. Bármire képes lenne hogy meghódítsa orvos kollégája és titkos szerelme szívét, így kapva kap az alkalmon mikor Reid csábítási leckéket kínál neki azért hogy a lány éjjel-nappal ellenőrizze felkészülését karrierje legfontosabb meccsére.
Reid hamarosan élete legnehezebb küzdelmét vívja, Lucie szívéért mielőtt a lány valaki másnak adná.

Megjegyzés:
Imádtam, bár kissé hajaz a Csúf igazság című filmre.

Karakterek:
Reid Andrews: Istenem,a nnyira karizmatikus ez a pasi hogy, minden nő hálás lehetne egy ilyenért.Különösen tetszik a szókimondósága. Mindennel egyben ő az abszolút favorit.
Lucie Miller: Mint a ma született bárány, olyan ártatlan. Persze így jön a képbe a mi kis Szívtiprónk.

Kedvenc női-férfi mellékszereplő:
A férfiak közül egyértelműen a meleg fiú Eric a kedvencem, mert mindig megmondja az igazat megtanulta mellette hogyan legyen kedves is. Megnyert.
Nők közül, Lucie legjobb barátnőjét Nessie..Miért? Mert van olyan őrült mint én. Teljesen kattant a csaj, de törődik Lucieval, nem mellesleg lojális mert mikor a Doki randira hívta, elhajtotta.Amiért jár neki egy hatalmas piros pont.
 
Kedvenc jelenet:
Részletek: 
Lucie, fürdőruhában áll az első lecke alkalmával és Reid nem tudja türtőztetni magát ami miatt szörnyen zavarban van. 
...-Oké,rendben. Azt hiszem ideje,hogy lefeküdjünk. Akarom mondani, hogy ágyba bújjunk. Aludni!Basszus!

Külső:
Tudom, tudom sem könyvet sem embert nem borítóról...DE itt annyira eltalálták az egészet hogy nem állom meg hogy ne pontozzam még külön.
10/10*

Összegzés:
Szóval,maga így mindenével együtt nekem ez a könyv favorit lett és valószínűleg marad is
10/10***
Ajánlom minden jóra való könyvkukacnak.





Kritika#4

 


Először mikor elolvastam a címet egy picit megijedtem milyen is lesz. Alapjába véve, lehet nem kezdtem volna bele az olvasásba de így elkezdtem. Őszintén szólva  csalódtam. Méghozzá kellemesen.

Történet
Nagyon tettszett, hogy nem sablon sztori. Nem csöpög az érzelmektől (nem mintha azokat nem szeretném) néha ilyen is kell. Igaz még csak a prológus és az első két rész van fent. Viszont a prológus nekem egyből felkeltette az érdeklődésemet. Lehetséges, hogy olvasni fogom. Az első rész egy picit zavaros volt, de miután megtaláltam a szereplőket minden tiszta lett. A részek egy kicsit rövidek, ezen dolgozhatnál még, de alapjába véve jók.

Szereplők
Eddig csak Jessie, Grecthen, Harry tűnt fel a főszereplők közül . Ahogy láttam és olvastam lesznek többen is. Az eddigi karakterek tetszenek. A kedvencemnek Jessie-t mondanám. Tipikus lázadó lány, ez nagyon bejön. Az is pozitív, hogy kapunk a szereplőkhöz egy kis leírást.

Kinézet
A fejléc tökéletesen passzol a történethez. Kellő képen "ijesztő ". A háttérrel is meg vagyok elégedve. Betűtípus szintúgy jó. A chaten viszont egy kicsit változtatnék a helyedben. Picit zavaró nekem, hogy nem látom mit írtak. Helyesírás is rendben van, néha egy-egy vessző elmarad, de az nem olyan feltűnő.

Összegezve az egészet : Nekem tetszik és mint ahogy az elején írtam több mint valószínű, hogy olvasni fogom.
10/8

2013. november 1., péntek

Viviane Villamont - Kisdarázs

Sziasztok!

Bár nem mostani könyv, azért el kell mondanom, hogy ha valaki akar egy jót bőgni és egyszerre hatalmasakat nevetni akkor mindenképp vegye meg, olvassa el! Az első pár rész kicsit érdekes lehet, hiszen Viviane - vagy apja becéző szavaival: Kisdarázs - csupán öt éves mikor megismerkedünk vele, s öt éven keresztül kísérhetjük végig az útján; mikor elhagyja az édesanyja és merő bosszúvágyból elszakítja a férjétől a kislányt, mikor belép az iskola ódon falai közé, ahol az apácák határozzák meg mit írhat a papának, betegséget, örömöt, szenvedést. A regény hangulata mégsem tragikus, vagy túlontúl akadozós, mert a kislány természetes bája, humora és az a tipikus ellenállhatatlan stílusa gondoskodik róla, hogy élvezetes legyen. Ami leginkább megfogott ebben a regényben az az apa-lánya kapcsolat, ami mára talán teljesen eltűnt a világból. Ez az a szülő-gyermek kapcsolat, ami nagyon ritkán alakul ki, de ha már ott van akkor egyszerre idéz fel meghittséget, védelmet, tréfálkozást és örömöket. Egyébként számomra Claude - Kisdarázs apja - a legszimpatikusabb szereplő.
A kissé néhol túlságosan is dramatikus műfaj, nem más, mint az író önéletrajzi visszaemlékezése. Meg kell jegyeznem, aki nagyon vallásos annak lehet nem kellene elolvasni, ugyanis nagy hangsúlyt fektet az Isten-ember kapcsolatra, ami végül mindig abban teljesedik ki, hogy az ember csak magára számíthat, mert Istent ugyan nem érdekli. Továbbá ócsárolja az apácákat, akik az akkori Franciaországban nem féltek fizikai illetve lelki terrorban tartani gyermekeket, csak azért, hogy "megtisztuljanak". És most így a végére néhány darabka a könyvből.

...
(Első nap a zárdában)
"Nem bírom tovább, elejtem a tányéromat, és futok a kijárat felé. Nem akarok itt maradni, vissza akarok menni a papához füstölt heringet vacsorázni. Olyan jó volna, ha magához szorítana. Egy fekete madár utolér, megragadja a blúzom ujját. Kitépem magam; döbbenten nézi a rongyfoszlányt, ami a kezében maradt. Az elkeseredés erőt ad, elrohanok mellette, le a lépcsőn. Odalent félig nyitva az ajtó. Már kint is vagyok az udvaron, futok a kapuhoz, ahogy a lábam bírja, kifulladva megragadom a kilincset, próbálom lenyomni, teljes erőmből rázom, rángatom. Könnyek fojtogatnak, tehetetlenül térdre esem, papát szólongatom. Papa! Segíts rajtam, papa!"
...
(Claude bedühödik)
"Zajos a város. Álmos vagyok.
-    Ébredj fel, megérkeztünk!
-    Hova?
-    A börtönödbe.
-    Hova mész?
-    Beszélni a főnöknő fejével.
Ruhasuhogás: ott áll mellettünk a főnökasszony. Papa magával ráncigálja a folyosóra.
-    Ne hagyj itt, papa! Félek. Mindent elmondok. Nem akarok alázattal tűrni. Enni, inni, énekelni akarok, szívesen csinálok bármit, csak ne kelljen egész nap takarítanom.
-    Nyugodjon meg, gyermekem.
-    Hagyjon békén! Már elég verést kaptam Marie-Josephe nővértől. Könyörgök, papa, vigyél el innen! Meg fognak korbácsolni. Megfenyítenek, ahogy négy éve mindig megfenyítenek. Sose árultam el, mert azzal fenyegettek, hogy akkor nem találkozhatom veled. És én mindent elviseltem, hogy vasárnaponként veled lehessek, de most nem bírom tovább, el akarok menni. Álszentek, gonoszak és kegyetlenek. Isten szolgái. Akármit csinálhatnak, Isten feloldozást ad nekik.
Kiáltozásomra egyre több növendék gyűlik körém.
-    Távozzanak, kisasszonyok! A sátán beszél ebből a gyermekből. Könyörögjünk az Úrnak, hogy bocsássa meg a vétkeit.
Apám gúnyos nevetése belefojtja a szót. A főnökasszony felismeri benne az ördögöt, a rettegett gonoszt; ez a faragatlan tuskó nem átall idemerészkedni, és zaklatni őt. Felháborító!
Apám falfehér. Állkapcsát összeszorítva megindul az átkozódó fúria felé. A főnökasszony rémülten összekulcsolja a kezét, és a Mindenhatóhoz fohászkodik.
-    Ha vétkeztem volna, Uram Teremtőm, megbánom bűneimet, csak most ments meg!
Az Úr süket marad a rimánkodására. A főnökasszony rettegve apám lába elé borul, és gyáván könyörög neki, hogy hallgassa meg. Papa az arcába köp.
-    Gyere, Kisdarázs, egy percig se hagylak tovább ebben a rohadt kuplerájban.
"
...

...
(Szomorú gondolatok)
"A szentségtartó zárva, mint mindig. Kicsiny ajtaja a kutyám ólját juttatja eszembe. Filkó. Te bezzeg meghallgattál, ha bánatom volt, és sose haraptál meg. Vigasztaltál, megnyalogattad könnyes arcomat. Bárcsak volna Isten, és volna neki varázsereje! A varázspálcájával örökre eltüntetné Maddalenát. De ha az anyám nem tűnik el, és a papa elveszti a válópert, én nem akarom, hogy a hideg földbe temessenek, mint Félicie-t. Megkérem a papát, hogy vigyen el Ormes-ba, és fektessen le a fűbe a szomorúfűz alá. És azt se akarom, hogy felakassza magát, feküdjön le mellém, és a Voulzie majd örökre elringat bennünket. Filkó, te fogsz ránk vigyázni, te meg a folyóm, és megharapod a sírásót, ha el akar temetni minket. "
...
(Happy End)
"-    Ne álmodozz már! Hív a nővér, nem hallod?
Kimegyek Léonie után a folyosóra. Szomorúnak látszik.
-    Apád vár a fogadószobában, kicsikém.
-    El... elvesztette a pert?
Léonie nővér némán lehorgasztja a fejét. Lassan elindulok a fogadószoba felé. Megállok az ajtóban. Nyirkos a tenyerem, a torkomban dobog a szívem. A keresztre feszített Jézusra téved a tekintetem. Mintha megmozdítaná a fejét, és ökölbe szorítaná a kezét. Igazi vér folyik a sebeiből; mindjárt segítségért kiált. Rémülten rohanok be a szobába.
-    Papa!
-    Kisdarázs! Hát ez meg mi? Mért nem öltöztél fel? És hol a bőröndöd? Micsoda fancsali képet vágsz! Úgy bámulsz rám, mint borjú az új kapura. Mi az, nem is örülsz?
-    Minek örülnék?
-    Gyagyás ez a kiscsaj ! Hát annak, hogy elmegyünk. Isten veletek, kedves nővérek, vége a hülyítésnek! Megyünk, kirúgunk a hámból.
-    Te nyertél?
-    Hát persze hogy én nyertem! Ki a fene nyert volna, ha nem az öreged!
"

Remélem meghoztam hozzá a kedveteket ^^

2013. október 11., péntek

Kritika#3



Alapjaiban a történet nem rossz. Vannak benne igazán érdekes elemek, csavaros szálak, a cselekmény is szépen le van vezetve. Viszont! Túl sokszor használsz tőmondatokat, a vesszőket gyakran teszed oda ahova nem is kellenének, a végződésekkel is sok baj van. Kiemelve egy hibát "Elég sok ember tartózkodott a helységben..". Helyiségben, a helyes, ugyanis a helység szót földrajzi neveknél használjuk. Hibának mondanám még, hogy néhány helyen a mondatok nem kapcsolódnak egymáshoz, még úgy sem, hogy egy mondat után bekezdés van. Egypár fejezetben a szóismétlések is felütötték a fejüket, ezekkel vigyázz, mert egy idő után zavaróvá válhatnak. Visszatérve a tőmondatokra, inkább fejtsd ki bővebben az aktuális helyzetet, hiszen lehet úgy is szépen fogalmazni, szerintem neked még simán menni fog, ha mondjuk kicsit részletesebben írod le a karakter érzéseit. Mit akartam még.. Ja, igen. A szemszögváltások, kettő még teljesen rendben van egy fejezetben, azonban már több az nem annyira jó. Személy szerint én megkeveredtem és kicsit furcsának is találtam, szerintem elég, ha egyszerre egy, vagy kettő van. Ezek lennének az észrevételeim, de a dicséret része: bár van néhány fejezet, amiben olyan részek vannak, amiket a directionerek (remélem jól írtam) szeretnek felhasználni, összességében egy nagyon pofás kis történet. A karakterek kidolgozottak, a környezet minden szempontból szépen és finoman leírva, az érzelmeket - a tőmondatos részeket leszámítva - nagyon szépen le tudod írni. Olyan a történeted, mint egy hógömb; csalogatja az ember tekintetét, csalogatja és mikor elkezdi felrázni akkor fantasztikus érzés.. szóval ezzel csak ezt akartam mondani, hogy magával ragadó!

A kinézetről annyit, hogy én nem igazán szeretem az ilyesmit értékelni, ugyanis úgy gondolom, hogy a jó írók nem azok közül kerülnek ki, akik nagyon jól tudják kezelni a különféle képszerkesztőket. De hogy ezt sem hagyjam ki, a fejléc szép, de a szöveg rajta csak nehezen olvasható, a háttérbe pedig bezavar az a fehér csík.

Értékelés: 10/8

2013. október 6., vasárnap

Kritika#2



Először, nem tudtam mit gondoljak a címről. Csók tolvaj. Sablonosnak tűnt. Kellemesen csalódtam.
Történet:
Tipikus love-story. Cuki. Olyasmi amire mindenki vágyik. Pláne karácsonykor. Tetszett.
Mivel csak három rész van részletes leszek, mint már említettem sablon történetre számítottam,kellemesen csalódtam hisz a történeted minden csak nem sablon. Tetszett hogy a prológus múltat idéz.
Az első fejezet valami csodás,h angulatos ,Delia egy igazán empatikus lány de eddig Helena a kedvencem.
- Ő a karácsonyi ajándékom? – mutatott felém lelkesen. -Ez a kedvenc részem...:)Egész helyes srác...hát jóóó:)
Nagyon tetszik, a történet érdekfeszítő. Nos szereztél magadnak egy új olvasót.
Kedvenc női szereplőm: Helena
Kedvenc férfi szereplőm: Le kell írni? Juju persze.

Kinézet:
Fejléc: Nem rossz, a címhez passzol viszont a történethez nem. Nem ordít róla a karácsony. Már pedig Delia szereti a karácsonyt. Én nem azt mondom hogy cseréld le, de én váloztatnék rajta.
Háttér: Na az már más tészta, passzoló, tetszik.
Betűtípus: Egyszerű és nagyszerű:)

Összességben tetszik ez a blog. Ajánlom mindenkinek!
10/10

2013. október 5., szombat

Kritika#1

http://mynewlifwitonedirection.blogspot.nl/


Már az elejétől fogva figyelem ezt a történetet és tizenhat fejezet alatt rengeteget fejlődött mindkét író. Büszke vagyok rájuk.
A történet maga Katyről a fiatal ám kiforratlan tehetségről szól és Harry Styles a One Direction tagjáról. És persze a történetben jelen van a banda barátnőik, és még sok mindenki.
Katy és Danielle Peazer, Liam Payne barátnője összeköltöznek így Kat akaratlanul is össze ismerkedik a balhés ötössel, de van egy srác aki jobban felkelti a figyelmét...
Mi sülhet még ki ebből?
Kedvenc női szereplőim:
Katy - mert rendkívűl empatikus
Perrie - mert van olyan őrült mint én
Kedvenc férfi szereplőim:
Harry - a kedvessége miatt
Niall - a cukisága miatt
A karakterek kidolgozottak, a történet összetett és nem sablon sztori, talán a cím amiből már láttam már, de én mint olvasó úgy vagyok vele hogy mások vették át tőletek.

Kinézet:
Fejléc: Teljesen megy a bloghoz, örülök hogy hallgattál rám miszerint kell a változás, a kedvenc motívumom ,a két láb a háttérben.
Design: Őszintén azonnal változtatnék rajta, mert nem illik a történethez, kis aranymasnikkal jobban kiegyeznék mint háttér. Ez sem rossz, de szerintem így szinte majdnem 20 részen túl ideje van egy kinézet cserének.
Bemutatkozó szöveg: Teljesen rendben van, abszolút passzol.


Christopher Moore - A leghülyébb angyal

Sziasztok!

Ayu vagyok, épp ma lettem társszerkesztő, ennek örömére az egyik kedvenc könyvemről írok egy rövidke véleményt. Előre jelzem még csak kóstolgatom ennek a műfajnak az oldalait, így ha lehet ilyet kérni legyetek elnézőek, ha nem a legprofibb munkát kapjátok!

Gyanítom, hogy Christopher Moore cafatokra röhögte magát írás közben, és valószínűleg kéjgázt is szívott egyes bekezdések előtt.. ennek az embernek már csak a könyvcímei miatt is irodalmi díjakat kellene kapnia - Miami Herald

Ezt a könyvet nem írhatta épelméjű ember - Carl Hiaasen

Az íróról: 

Christopher Moore 1957-ben született az ohiói Toledóban. Az édesapja autópálya-rendőr volt, édesanyja pedig bolti eladó. Tanulmányait az Ohio Állami Egyetemen kezdte, majd a Santa Barbara-i Brooks Fotográfiai Intézetben folytatta. 19 éves korában költözött Kaliforniába, 2003-ban pedig Hawaii-ra.
Első könyvének – Ördögöd van! – 1992-es megjelenése előtt ácsként, bolti eladóként, éjszakai portásként, biztosítási ügynökként, pincérként és rock and roll DJ-ként dolgozott. Azóta sikert sikerre halmoz regényeivel, amelyekből eddig még nem készült film, és a jelek szerint nem is nagyon fog.


Vélemény (helyenként spoiler)
Az ember hogy másképp állhat egy olyan könyvhöz, ami ilyen figyelmeztetéssel kezdődik: "Ha ezt a könyvet veszik a nagymamának vagy a gyereknek, jobb, ha tudják, hogy van benne káromkodás, valamint fincsi jelenetek kannibalizmussal és középkorú emberek szexelésével. Engem ne hibáztassanak. Én szóltam."  Szerény személyem valami olyasmi hozzáállással kezdett neki, hogy biztos valami vicceskedő történet lesz, kezdjünk neki.
A történet maga egyáltalán nem mondható hétköznapinak.Ha röviden le kellene írnom akkor azt mondanám, hogy sok jó szándék félresikerült végeredményéről szól, azonban mivel ez a blog másért jött létre kicsit tovább regélem a történteket.
Adott egy kellemes kisváros, amit éppen körbeleng a karácsony hangulata, a maga monoton egyszerűségével és nagyon, nagyon furcsa lakosságával. Tipikus helyzet incidens, jön a rendőr, balhé. Mindezt úgy megfogalmazva, hogy az ember egyszerre fogja a fejét, a hasát meg a harmadik kezével kapaszkodik valamibe, hogy nehogy leessen az ágyról (vagy székről, ki hol olvassa). Lassan, de kimért léptekkel halad az író a cselekménnyel. Mindenkiről részletes leírást ad (például Mollyról, akinek csúfundoros véget ért a tévés karrierje) a múltjáról, jelen helyzetéről no meg arról, hogy mégis hogyan áll hozzá a karácsonyhoz. Elmehetünk karácsonyfát venni egy olyan nővel, akitől rettegnek, aztán egy ásóval agyonüthetünk egy sóher disznót, majd egy tudatlan kisgyerek meg egy idióta angyal segítségével létrehozhatunk egy egész zombi hadsereget. Kicsit spoiler, de nem hagyhatom ki a kedvenc részem:

"– Mind azt hiszik, hogy ők az elsők. Hú, csináljuk a temetőben – utánozta őket Bess Leander, akinek férje az utolsó reggelijéhez gyűszűvirág teát szolgált fel.
Nekem mondod? Csak a héten három használt koton került a síromra – felelte Arthur Tannbeau, hat éve elhunyt déligyümölcs-termesztő.
Honnét tudod?
Mindent hallottak, de a látásuk korlátozott volt.
A szagról.
Undorító – vélte Esther, a tanítónő.
A holtakat nehéz megdöbbenteni. Esther is színlelte az undort.
Mi ez a ricsaj? Aludtam – mérgelődött Malcolm Cowley antikkönyv-kereskedő; szívizominfarktus Dickens olvasása közben.
Theo Crowe, a rendőr meg a dilis felesége Esther sírján csinálják – magyarázta Arthur. – Tuti, hogy a nő nem szedi a bogyóit.
Öt éve házasok, és még mindig itt tartanak? – Halála óta Bess erősen párkapcsolat-ellenes álláspontra helyezkedett.
A házassági szex olyan banális – vélte Malcolm, aki örökre megunta a provinciális, kisvárosi halált.
Nekem egy kis posztmortális szex kéne – kotyogott közbe Reggelente Marty, a KGOB rádió menő DJ-je golyóval a fejében; az autótolvajlás hajnalának áldozata, amikor még nagyhajú bandák uralták az étert. – Fasírt a sírban, ha értitek.

Hallgassátok a nőt. Én is szívesen bezavarnám neki a csontomat – mondta Jimmy Antalvo, aki Kawasakival oszlopot csókolt, így maradt örökre tizenkilenc.
Melyiket? – szellemeskedett Marty.
Az új karácsonyfa szép lesz – ábrándozott Esther. – Remélem, idén eléneklik a „Vencel jó király”-t.
Ha igen – szellentett a penészes könyvkereskedő –, jogosan forgok majd a síromban.
Csak szeretnél – mondta Jimmy Antalvo. – Meg én is, a francba.
A holtak nem forognak a sírjukban, nem is mozognak, és nem beszélnek, csak egymással, s hangjuk nem a levegőben terjed."

Ezért mondtam, hogy az ember másképp áll a történethez.  A történetre visszatérve, illetve a véleményre, mivel nem akarok egy olyat írni amiben elmondok mindent, annyit fűznék még hozzá, hogy a végén természetes minden megoldódik. Plusz pont jár az írónak, amiért a sok vicc mellett be tudott néhány akció, romantikus és félelmetes részt is csempészni a regénybe, mindezt úgy hogy az olvasó ne érezze oda nem illőnek a sorokat. Christopher Moore ritka fura ember, ritka értékes könyvekkel. Ugyan ez egy karácsonyi történet, de az évnek minden szakában érdemes olvasni főleg ha az olvasónak éppen rossz kedve van.

Díj#1

Először is köszönöm az első díjam Morwennek:)
Sokat jelent ez nekem így két bejegyzés után:)
 A díj szabályai:

- Írj magadról 11 dolgot

- Válaszolj a jelölő 11 kérdésére

- Tegyél fel 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam1. Imádok énekelni. Az hogy tudok e még vitatás alatt áll.
2. A haverok Arielnek hívnak a vörös hajam miatt.
3. Hollandiában, Brunssumban lakom.
4. Minden vágyam spanyolul tanulni, világot látni.
5. Idegenforgalmi ügyintéző akarok lenni felnőttként.
6. Szégyenlem de imádok suliba járni, de nem a tanulás miatt hanem a jó fej suli társak miatt.
7. Van egy cicám, Mici de Garfieldnak nevelem.:)
8. Jelmondatom Anyuéknak mikor megkérdezik hogy mit csináljanak velem: Szeress! Etess! Légy hűséges!
9. Mindennél jobban vágyom egy kutyára
10. Imádok zumbázni, illetve táncolni
11. Van egy hugom

11 kérdés Morwentől
1. Mit érzel akkor, amikor írsz?
Felszabadultságot.
2. Mikor tudsz a legtermékenyebb az alkotásban?
Egy fárasztó nap után:)
3. Mi a kedvenc műved, amire a legbüszkébb vagy?
Egy Justin Bieber Novella.
4. Volt már olyan, hogy egy nap annyit írtál, hogy már a fájó kezed miatt nem bírtad folytatni?
Nem sokszor mivel többnyire rövid részekkel lepem meg az olvasóim:)
5. Kik a kedvenc karaktereid?
Nincs mindenkit szeretek:)
6. Alkotásban van példaképed?
Egy két bloggerina barátnőm:)
7. Saját történetet, vagy fanfiction-t szeretsz inkább írni?
Fanfiction:)
8. Mikor kezdtél el blogolni?
Egy éve
9. Mit szeretsz a legjobban az írásban?
Hogy használhatom a képzeletem.
10. Az olvasó vagy az író szerepét szereted jobban?
Is-is.
11. Mit éreznél, ha abba kellene hagynod/abba kellett hagynod az írást?
Szívszakadást.

11 Kérdés tőlem
1. Milyen zenét szeretsz?
2. Olvasod a blogjaim valamelyikét?
3. Ha igen melyiket?
4. Van testvéred?
5. Kedvenc sorozatod?
6. Kedvenc délutáni programod?
7. Kék vagy pink?
8. Van most barátod? [pasid]
9. Legjobb barátnőd neve
10. Fanfiction vagy One shoot?
11. Ha igen a barátaid olvassák?

Akiknek küldöm:
Vikk&Betti
Nesi&Szilvi
Girl Bieber
Vikk és Deni
Ennyi mert ők megérdemlik.

2013. szeptember 14., szombat

Leiner Laura - Szent Johanna Gimi 1.

Figyelmeztetés akik eddig nem olvasták a könyvet azoknak ez a bejegyzés kifejezetten spoiler-es lesz.
Mint elfogult rajongó, nem mondhatok mást mint hogy imádtam.
Persze, elsőre nem tetszett az ötlet. Egy barátnőm ajánlotta. Azt mondta hogy ő végig röhögte... Hát jó olvassunk, először úgy voltam vele hogy egy csaj szerelmes/nyálas világfájdalmas rizsálását olvasom majd végig. Kellemesen csalódtam. Leiner Laura igazán kellemes karakterekkel lepett meg.

A kedvenceim

Fiúk közül: Cortez, Ricsi, Zsolti  a bajos hármas.Máday persze hogy tudja már ezt mikor az első hetekben meg alakulnak a klikkek. És mivel Reni nem volt a gólyatáborban, fogalma sincs ki az a Cortez. Mit hagyott ki! Imádom Cortezt a lezser stílusa miatt, hogy mindig képes felvenni egy bizonyos higgadt álcát.
Szeretem Ricsit mert ő mindig letudja hűteni a helyzetet, és persze a humorát na igen... már azért is megéri olvasni a könyveket!:)
Kedvelem Zsoltit a haspóksága miatt. Hisz én is az lennék. És persze neki se utolsó a humora. És a pólói. I LUV MÁDAY!:)

Lányok: Reni,Kinga,Virág
Hát persze hogy ők, persze a későbbiekben ez nálam mindig is változékony volt.
Kedvenc részem mikor Reni az átlagos de mégis így szerethető rokonlélek könyvkukac meglátja a nagy menő Cortezt. Varázslatos egy pillanat. Szó szerit  megfagy a levegő. Aztán minden megy tovább anélkül hogy Ren észrevenné nem csak ő vette észre az ellenkező nem képviselőjét. Csudi jó.

Arnold, nos az első három könyvben még nem volt annyira gáz sőt,egész elviselhető volt jelenléte, aztán megszűnt ez a problémám hisz eltűzött Párizsba.. sznob.
Még az különösen jó hogy Reni először megtagadja Kinga barátságát hisz utána úgy is össze barátkoznak.De így kerül össze a még emós Virággal. És kezdetét veszi az őrület.

Értékelés: 5*

Néhány olvasó véleménye a SzJG-ről.
Kriszti:
Én egyszerűen imádom az SzJG első részét... Ahol egy átlagos lány szemszögéből bemutat egy iskolát..egy életet. Egy lány aki, első látásra belezúg a suli menőjébe. Egy suli, ahova mindenki szívesen járna. Egy könyv ami a máról szól. Ha elkezded olvasni, tuti, hogy nem fogod tudni letenni!;) Ajánlom.
Dia:
A szjg megtanított arra hogy soha nem szabad feladni semmit mert mindig van remény, hogy mindig maradjunk önmagunk. Átérzem Reni helyzetét. És fontos hogy a mában játszódik. És hogy egy nagyon jó könyv:D

Hát igen. Mindenki szereti a SzJG-t.